Konzerválófogászat:

A konzerválófogászati eljárások közé a fogmegtartó beavatkozások tartoznak, úgy mint fogak tömése, gyökértömése, tisztítása. A tömések során többféle anyagot is alkalmazhatunk. Minden anyagnak indikációs területe van. Ma már az ezüst-amalgám használatát ha lehet kerüljük, de vannak esetek, mikor ez az anyag alkalmas a fog hosszú időn keresztüli megtartására. Közhiedelemmel ellentétben az amalgám nem mérgező. Jó tömőanyag, nehéz a helyettesítése.  Egy jól elkészített amalgám fogtömés élettartama tíz években mérhető. Több hátránya is van azonban a mai úgynevezett fogszínű tömésekkel szemben. Ilyen például a tömőanyag és a fog találkozásánál az úgynevezett széli záródás. Nos ez a záródás amalgámok esetében kizárólag mehanikus. Ez azt jelenti, hogy a fogorvos a tömőanyag és a fog találkozását csupán mechanikus megmunkálással tudja szorosabbá tenni. Ennek az a hátránya, hogy a szájban a nyál egy rossz záródás esetén könnyedén a tömőanyag és a fog közé tud jutni, ami másodlagos szuvasodást válthat ki a fogon. Másik hátránya, hogy ha a szájban más összetételű fém is van, galvanizmus keletkezhet, ami a szájnyálkahártyát veszélyezteti. Ennek oka a két fém közötti potenciál különbség. Mivel a nyál jó elektrolit, az ionvándorlást lehetővé teszi, ezért fémes szájízt okozhat. Ilyenkor érdemes a fémek egységesítése a szájban.

A fogszínű tömőanyagok rohamos terjedése a fogászatban az jelzi, hogy a fogászati szakma igyekszik ezeket az anyagokat a fogászati ellátásban előtérbe helyezni. Összetételük alapján ezek a fogászati tömőanyagok sokkal toxikusabbak (mérgezőbbek) a fog számára, mint az amalgám. Ezért a fogászati tömés alkalmával, (ha ezeket az anyagokat alkalmazzuk) a fogat egy speciális eljárással és anyaggal védeni, felületkezelni kell, hogy a tömőanyag és a fog felszíne ne tudjon közvetlenül érintkezni, illetve a fog felszínét olyan szerkezetűvé teszi, hogy az ellenálljon ezen toxikus anyagokkal szemben. Ezekben a fogászati eljárásokban a tömőanyag és a fog között már lényegesen szorosabb, mikroszkópikus méretű kapcsolat keletkezik, mely sokkal ellenállóbb a másodlagos szuvasodással szemben. Mondhatnánk azt is, hogy jelentősen csökken az újbóli szuvasodás lehetősége.

A másik nagy terület a fogorvoslásban a gyökérkezelések és gyökértömések kivitelezése. Ez nagyon nehéz feladat, sok esetben a fogeltávolítás előtti utolsó terápiás lehetőség. A fog belső rendszere egy bonyolult csatorna- és üregrendszer, mely a fog szuvasodásával a baktériumok számára elérhetővé válik. A fogorvos feladata ilyenkor az, hogy ezt az üregrendszert a lehető legteljesebben baktérium mentessé tegye, az alakját pedig úgy változtassa meg, hogy az megtömhető legyen. Ezt kémiai,  mechanikai és gyógyszeres beavatkozásokkal lehet elérni. Erre azért van szükség, hogy a baktériumok ne tudjanak ezen a területen tovább szaporodi. Ez a fenti fogászati feladat azonban nagyon nehéz. Tudni kell, hogy leggyakrabban a fogak gyökerének a végénél úgynevezett delta alakul ki, melynek maradéktalan fertőtlenítése, és megtömése sokszor lehetetlen, már csak a mérete miatt is. Ilyenkor a fog hosszú időn keresztül panasz és tünetmentes lehet, de állandóan kontrollálni kell, nehogy a csontban olyan elváltozások induljanak meg, melyek a csont pusztulását eredményezhetik. Ez veszélyes folyamat, mert lassan, észrevétlenül nől és fájdalmatlan. Ezért kivétel nélkül mindenki hajlamos a hanyagolására. Ezért is fontos a fogászati szűrővizsgálat. A gyökértömött fog még hosszú időn keresztül saját fog maradhat. Vigyázni kell azonban a fogászati kezelést követően a gyökértömött fog terhelésével, mert érzéketlenebbé válik, ezért mindenki hajlamos túlterhelni, ezen kívül a fog elveszíti az eljárás folyamán nedvesség tartalmának jelentős részét és ridegebbé, törékenyebbé válik. A mai eljárásokkal azonban elég nagy százalékban sikeresek ezek a fogorvosi beavatkozások is.